Az Atlusnál tevékenykedő P-Studio legismertebb munkája egyértelműen a Persona-sorozat. Bár a csapatot formálisan csak 2012-ben alapították meg, természetesen nekik köszönthetjük a hatalmas sikereket elért Persona 4 eredeti PS2-es verzióját, valamint tesztünk alanyát, a 2011-es Catherine-t is. Igaz, a Persona-szériától sem állnak messze a fura történeti szálak vagy egyedi játékelemek, a Catherine esetében még ennél is elborultabb ötletekkel állt elő a Katsura Hashino által vezetett csapat. Ritkán áll elő az a helyzet, hogy még pár megtekintett játékmenet-videó alapján sem áll össze a kép, hogy milyen játékkal lesz dolgom: a Catherine bizony elég nehezen illeszthető be bármilyen stílusba, mert egyfajta puzzle-elemekkel erősen megtűzdelt randi- és életszimulátorként lehetne jellemezni.
A történet szerint Vincent Brooksot alakítjuk, aki 32 éves kora ellenére egyáltalán nem viselkedik felnőttként, sőt még a tinédzserek között is a komolytalanabbak csoportjába sorolnánk. Ennek ellenére barátnőjével, Katherine-nel kezdenek a dolgok a komolyabbra fordulni, ugyanis a határozott, ellentmondást nem tűrő lány szeretné új szintre emelni a kapcsolatot, azaz összeházasodni Vincenttel. Ezt az amúgy sem egyszerű helyzetet bonyolítja meg a címszereplő lány, Catherine, aki a játék elején elcsábítja hősünket, és egyéjszakás kalandjuk után beleszeret a fiúba.
Innen indul tehát az alaptörténet, melyen ráadásul a tavaly PS4-re megjelent, Full Body alcímmel ellátott verzióban még egyet csavartak a fejlesztők egy harmadik, Qatherine névre hallgató, amnéziás lány megjelenésével. Ahhoz képest, hogy az ő történetét utólag dobták hozzá az alapfelálláshoz a fejlesztők, elég jól illeszkedik a cselekménybe az új szereplő. Természetesen a nemrég megjelent switches változat is tartalmazza az új sztorielemeket.
A játék a Persona-sorozathoz hasonlóan két részre bontható. A játék nappali óráiban a csapat többi címéhez hasonlóan egyfajta életszimulátorban vehetünk részt, a különbség ezúttal azonban az, hogy nem egy iskolásfiú mindennapjaiba, hanem egy felnőtt férfi szerelmi életébe csöppenünk bele. A csapat érezhetően próbált egy sokkal inkább felnőtteknek szóló játékkal előállni, így a Catherine-től nem áll messze az erotika, még ha nem is fogunk komolyabb, 18+-os tartalommal találkozni. Ennek ellenére én azért azt ajánlom, hogy érdemes fülhallgatóval játszani érzékenyebb közönség előtt, mert a hanghatások abszolút félreérthető szituációkba keverhetnek minket.
A szimulációs részre részleteiben nem térnék ki, ugyanis a játék a jól ismert formulákat használja. A cselekmény nagy része itt bontakozik ki, így rengeteg párbeszéddel lesz dolgunk, gyakran pedig választási lehetőséget is kapunk. Fontos eszköz lesz a telefonunk, amin üzeneteket fogadhatunk és küldhetünk, így egyszerre több szálon is futnak majd az események.
Éjszaka Vincentet rémálmok kínozzák, melyekről hamar kiderül, hogy közük lehet a városszerte felbukkanó rejtélyes gyilkosságokhoz. A misztikus szálhoz egyedi játékmenet is dukál, így az álomvilágban a gatyára vetkőztetett Vincenttel egyfajta doboztologatós puzzle-játékban kell részt vennünk. A cucc sokkal bonyolultabb annál, mint ahogy elsőre látszik, sőt az eredeti nehézségen játszva bizony még talán magának a játékosnak is okozhat pár álmatlan éjszakát, annyira megsemmisítő tud lenni a játék.
Szerencsére a már emlegetett Full Body kiadás eszközölt némi változtatást a játék ezen részén, így rengeteg könnyítést kaphatunk. A puzzle-elemek elég megosztó részei a játéknak, és igazából ki kell próbálni őket ahhoz, hogy el tudd dönteni neked bejön-e vagy sem. Én nem igazán élveztem ezeket a részeket (nem csípem a puzzle-játékokat egy-két kivételtől eltekintve), így férfiasan bevallom, hogy a legradikálisabb könnyítéshez nyúltam, azaz hagytam, hogy a játék automatikusan megoldja nekem ezeket a feladatokat. Bizonyára a fejlesztők is érezték, milyen megosztóra sikerült a játék ezen része, így nem véletlenül került be ez a funkció. Annak ellenére egyébként, hogy a cím egyik érdemi elemét ugorjuk át ezzel a lehetőséggel, a Catherine a kidolgozott története és karakterei miatt még így is bőven élvezetes marad, sőt az újrajátszhatósági értékéből sem veszít.
Mivel egy elég régi és technikailag nem túl megerőltető címről beszélünk, még a Switch is könnyedén birkózik meg a Cartherine által felállított kihívásokkal. A játék jól fut, és a stilizált grafikai megoldásoknak köszönhetően még 2020-ban is kiválóan mutat. A P-Studio mindig is ügyelt a koherens és egyedi hangulatra, ez alól pedig a Catherine sem kivétel. A látványvilág stílusos és színes, ehhez pedig remek muzsikák és kiváló angol szinkron párosul.
Nehéz értékelnem a Catherine-t: vitathatatlanul ötletes és egyedi játék, amit a P-Studio összehozott, és azt talán ki is merem jelenteni, hogy a Persona-sorozat rajongóinak biztos tetszeni fog a cím. A többieknek azonban ajánlom, hogy nézzenek meg pár játékmenet-videót, mielőtt beneveznek a játékra. Olvastam, hogy sokan kifejezetten rákattantak a dobozrakosgatós puzzle-játékra, de engem például két pálya után elveszített. Bár a történet, a párbeszédek és a karakterek elég érdekesek ahhoz, hogy így is élvezetes maradjon a kaland, azért mégiscsak bosszantó, ha kimaradsz a játék feléből.
A Catherine: Full Body nemrég jelent meg Nintendo Switchre, így mi ezen a platformon teszteltük. A játék emellett elérhető PlayStation 4-re (illetve Japánban PlayStation Vitára) is.
Forrás: https://www.gamekapocs.hu/cikk/3600/catherine_full_body_teszt